Mérték Médiaelemző

Megjelent a Médiatanács határozata a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró eseményekről. A szabályozót minden bizonnyal nemes szándék vezérelte, a célja az volt, hogy a magyar vonatkozású sportesemények minél több nézőhöz eljussanak. Számoljunk azonban azzal, hogy ez sokba fog kerülni nekünk, adófizetőknek. Urbán Ágnes írása.

A Médiatanács január végén elfogadott határozata szerint hatósági eljárást indított a társadalom számára kiemelten nagy jelentőséggel bíró események megállapítása és ezen események közvetítési módjának meghatározása tárgyában. A hír valójában annyit jelent, hogy a Médiatanács törvényi kötelezettségének megfelelve összegyűjtötte azoknak a kiemelt eseményeknek a listáját, összesen tizennégyet, amelyeket a médiatörvény (a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény 16-18. §) értelmében a lakosság legalább 80 százalékához eljutó csatornán láthatunk. Elvileg persze olyan csatorna is megvásárolhatja ezeket a jogokat, amelyek nem érnek el ennyi nézőt, ebben az esetben azonban meg kell osztaniuk a közvetítést valamely olyan csatornával, amelyik megfelel a fenti kritériumnak (jelenleg ilyen az MTV, RTL Klub, TV2).

A lista ugyanazokat az eseményeket tartalmazza, amelyek már a Médiatanács augusztusi előkészítő dokumentumában is szerepeltek, tehát a konzultációs folyamat érdemi változást nem hozott, mindössze néhány esetben az élő közvetítést írta elő. A kiemelt események felsorolása és széleskörű hozzáférhetőségének biztosítása önmagában nem különleges megoldás. Európában ismert és elfogadott gyakorlatról van szó, kilenc uniós ország médiaszabályozásában is van hasonló elem.

Az új Nemzeti Alaptanterv tervezetében a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt kap a médiaismeret oktatása, a javaslat bővíti a médiaértés tanításának intézményes kereteit. Mi az állam szerepe és feladata a médiaértés fejlesztése területén, mely állami szereplő tudja ellátni ezt a komplex, sok tárcát érintő feladatot? Nagy Krisztina írása.

"Meg kell szabadulnunk attól a rossz szokásunktól, hogy azon törjük a fejünket, mit művel a média az emberekkel, ehelyett azt a kérdést kell feltennünk magunknak: mit kezdenek az emberek a médiával" (James D. Halloran, 1970)

Folytatva az idézetben megkezdett gondolatot, a médiapedagógia alapkérdése: mit kezd a gyerek a saját médiakörnyezetével, mire használja a médiatartalmakat, hogyan építi be formálódó világképébe a médiaüzeneteket, és hogyan vesznek részt ebben a körülötte lévő felnőttek, elsősorban a szülők és természetesen a pedagógusok. Ezek nem szűken médiaoktatási kérdések, válaszokat az oktatáspolitika tágabb összefüggései adhatnak. Az a médiakörnyezet, amelyben a gyerekek ma felnőnek, összetett, sokrétegű, széles lehetőségeket kínál, de veszélyeket is rejt magában. Sokféle médium, sokféle műfajban, sokféle kifejezési eszközzel, sokféle közönségnek kínál sokféle tartalmat. Jellemző a gyors változás, a tartalomkínálatot erősen befolyásoló gazdasági, piaci megfontolások működése, és a tartalomkontroll lehetőségének rohamos szűkülése. Az országhatárokon átívelő médiakínálatban a professzionális tartalom mellett egyre erőteljesebb a felhasználói tartalom megjelenése, a globális méretű társadalmi kapcsolati hálózatok kialakulása. A médiakörnyezet változása a médiahasználati szokásokban is gyökeres változásokat idézett elő. Egyre nő a mobil médiahasználat, jellemzővé válik a multitasking (egyszerre több médium használata), a virtuális terek benépesülése, a virtualitásban kialakuló új kommunikációs nyelv, viselkedési kultúra.

A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola (és az óvoda) kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése, az ismeret- és értékközvetítésben az iskola szerepének újragondolása.

A bulvársajtó elleni rendőrségi vizsgálatok mellett nagy erőkkel folyik az ötletelés Nagy-Britanniában arról, hogy felváltsa-e erőteljesebb szabályozás a jelenlegi önszabályozást a sajtóban. A vitának érdekes tanulságai vannak számunkra is. Mong Attila cikke.

"Egy tisztességes munkaadó megvédi a felelősen dolgozó újságíróit és forrásait" - a brit felsőház kommunikációs bizottságának vezetője volt kénytelen ezt a kemény mondatot kimondani szerdán, és így megvédeni az oknyomozó újságírás egészét, miután sokak szerint egyre komolyabb támadások érik a politika és a hatóságok részéről a műfajt Nagy-Britanniában. Lord Inglewood pontosan kiegyensúlyozta szavait, tisztességes (!!) munkaadóról és felelősen (!!) dolgozó újságíróról beszélt és nem véletlenül. Kényes politikai helyzetben nyilatkozott ugyanis: a tavaly bezárt News of the World bulvárlapnál kirobbant lehallgatási botrány után a rendőrségi vizsgálatok immár a Murdoch-birodalom újabb nagy múltú egységét, a The Sun napilapot is elérték. Összesen tíz embert tartóztatott le a rendőrség, újságírókat és alkalmazottakat gyanúsítanak azzal, hogy éveken keresztül, rendszeresen megvesztegették forrásaikat, hogy információkhoz jussanak. Azt senki nem vonja kétségbe, hogy a tisztességtelen gyakorlatot, az etikai szabályokat vagy éppen a törvényeket megszegő újságírók ellen fel kell lépni, a brit médiában azonban egyre feszítőbb kérdés, hogy a bulvársajtó praktikái elleni még oly jogos fellépés, nem csap-e át valami egészen másba, nevezetesen a sajtószabadság korlátozásába.

A Sun újságírói egyenesen "boszorkányüldözést" emlegetnek, attól félnek, hogy a munkaadójuk elárulja őket, és arra mutatnak rá, hogy a vizsgálatok immár a tisztességesen dolgozó újságírókat is fenyegetik, hiszen olyan hangulatot teremtenek, amelyben a források félnek bármit is elmondani az újságíróknak. A Sun elleni vizsgálat során a rendőrség olyan - évekre visszanyúló - belső levelezést is megkapott a nyomozással maximálisan együttműködő cégvezetéstől, amely az újságírók szerint fenyegeti a forrásaik anonimitását. "Ha a rendőrség, a katonaság vagy a polgári hivatalnokok félnek attól, hogy újságírókkal kapcsolatba lépjenek, az nem fogja a köz érdekét szolgálni" - mondta például a BBC-nek Paul Connew, a News of the World korábbi főszerkesztő-helyettese. Lord Inglewood mondatai tehát ebben a kontextusban nagyon fontosak, ahogy az is, hogy a bizottság egy 79 oldalas jelentésben vette védelmébe az oknyomozó újságírást a műfajt fenyegető gazdasági, politikai és jogi fenyegetéstől, egyben sürgette a politikusokat, hogy a jogszabályokkal is erősítsék meg a források védelmét.

A médiatörvények alkotmányellenességét több ponton megállapító alkotmánybírósági határozat összességében nem lelkesíti a médiaszabadság védelmezőit. A csalódás oka alapvetően a határozat mögött meghúzódó vízió a médiáról, ami sokkal közelebb áll a médiatörvényeket elfogadó jogalkotó világképéhez, mint az 1990-es évek elejének Alkotmánybíróságáéhoz. Polyák Gábor írása.*

Az Alkotmánybíróságnak az új médiatörvényeket vizsgáló, 165/2011. (XII. 20.) AB számú határozata nem függetleníthető a médiatörvényekről folytatott politikai és szakmai vitáktól. Ebben a megközelítésben a határozat fontos cáfolata annak, hogy a szabályozás kifogástalan. Lényeges, sokak által kifogásolt pontokon állapított meg alkotmánysértéseket. A vitát azonban nem zárta le. A médiaszabályozással kapcsolatos számos kifogást egyáltalán nem vizsgált, de amiről nem döntött, arról nyilvánvalóan azt sem állította, hogy alkotmányos. A testület ugyanakkor a sajtótermékek médiahatósági ellenőrzésére vonatkozó, a sajtószabadságot legsúlyosabban korlátozó rendelkezésekkel kapcsolatban pedig a korlátozást igen széles körben megengedő döntést hozott.

Mivel európai szinten ismét határozott nyomás nehezedik a jogalkotóra, arról egyelőre nem érdemes gondolkodni, hogyan fog megváltozni a szabályozás a határozat eredményeként. Ebben az írásban azt vizsgáljuk, a médiára, a társadalmi nyilvánosságra vonatkozóan milyen elképzelések alapozzák meg az Alkotmánybíróság döntését.

Az egyén szabadsága és a köz java

E médiakép kiindulópontja, hogy "a véleményszabadság egyszerre szolgálja az egyéni autonómia kiteljesedését és a közösség oldaláról a demokratikus közvélemény megteremtésének, fenntartásának a lehetőségét", a sajtószabadság pedig "eszköz", amely "felerősíti az egyéni véleménynyilvánítás hatását, és támogatja a demokratikus közvélemény közérdekű ügyekről való tájékoztatását, a közérdekű ügyekkel kapcsolatos véleményformálást". Ebből következően a sajtószabadság "alapvető indoka (…) az egyéni véleményalkotáshoz elengedhetetlen közlések, a közérdekű információk teljességének nyilvánosságra kerülése, a 'hivatalos helyes állásponton' alapuló monopolisztikus 'közvélekedés' kialakulásának elkerülése". A határozat szerint "a társadalom mint közösség elemi érdeke, hogy a közügyekhez kapcsolódó vélemények (…) a nyilvános diskurzus részét képezzék, hiszen ez ad lehetőséget arra, hogy a társadalmi szempontból leghelyesebb, az azonosulásra alkalmas álláspont az álláspontok 'piacán', választás eredményeként születhessen meg".

A Médiatanács az elmúlt időszakban több írásunkra is reagált. A figyelem megtisztelő, még akkor is, ha a vita nem vezet egyetértésre. Ebben a bejegyzésben kísérletet teszünk arra, hogy a meglehetősen bonyolult jogi helyzet ismertetésével cáfoljuk a hatóságnak a bírságolási gyakorlattal kapcsolatos érveit. Nagy Krisztina és Polyák Gábor írása.

Ha a Médiatanács nemcsak visszautasítja, hanem érdemben is reagál a tevékenységét érintő felvetésekre, akkor talán, ha csak kis mértékben és szűk körben is, de javulhat a magyarországi nyilvánosság állapota. A médiatörvény.hu oldalon - amit egyébként "a magyar sajtószabadság és az európai hagyományokban gyökerező médiaszabályozás elkötelezett támogatói" hoztak létre, akikről az oldal alján kiderül, hogy ők maguk a Médiatanács - a névtelen szerző részletes magyarázatot ad az Összeesküvők című műsor kapcsán felmerült észrevételekre, köztük a Mérték Médiaelemző Műhely honlapján felvetett kérdésekre. Jogászok számára csemege, laikus érdeklődők számára informatív a reakció, és mindenképpen választ érdemel.

Félreértésre adott okot, hogy a döntés indoklásaként az hangzott el: "A Médiatanács a kiskorúak védelméről szóló törvényhelyek megsértését állapította meg, de ennek megsértését az új médiatörvény hatályba lépése óta még nem tapasztalta ennél a televíziónál." A nyilatkozat azt a látszatot keltette, mintha a Médiatanács elfelejtette volna korábbi két határozatát. A mostani leírás ezt a félreértést hívatott korrigálni. Az a jogi pontosság, ahogy az írás az "ismételt" jogsértés fogalmát levezeti, figyelemreméltó. Arra utal, hogy a jogértelmezésben a Médiatanács rigorózusan visszafogott kíván lenni. Az "ismételtség" esetében tehát nem általában a kiskorúak sérelmével kapcsolatban, hanem annak egyes bekezdései mentén kíván eljárni. Ez egy lehetséges, sőt a médiaszolgáltatók számára kedvező jogértelmezés.

Romlik a sajtószabadság helyzete hazánkban. Ezt nem csak a hazai jogvédő szervezetek, a médiajoggal foglalkozó tudományos szakemberek, vagy újságírók állítják, hanem két, nagy tekintélyű nemzetközi szervezet is. A hazai sajtószabadság állapota a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű nemzetközi újságíró szervezet, és a Freedom House nemzetközi civil szervezet szerint is erőteljesen romlott 2011-ben. Navratil Szonja írása.

A Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-indexe alapján 2010-hez képest hazánk 17 helyet esett vissza, és így 2011-ben 40. lett. A Freedom House indexe ugyan Magyarországot még 2011-ben is a sajtószabadság szempontjából szabad kategóriába sorolta, viszont a számszerű értékelés alapján egyetlen pont választ el bennünket a részben szabad kategóriától.

A Riporterek Határok Nélkül szervezete 179 országban több különböző szempont mentén értékeli a sajtószabadság helyzetét. Ilyen szempont például az újságírók elleni közvetlen, testi erőszak, vagy a sajtószabadság elleni közvetett erőszak, a cenzúra vizsgálata. A médiára nehezedő gazdasági befolyás mértékét, a jogszabályi környezet változásait és az internet szabadságának mértékét is évről-évre megvizsgálják. A kérdésekre 150 szakértő válaszol, a válaszadók között újságíró, jogász, de emberi jogi aktivista is található. Minden válasz egy előre megadott pontszámot ér, minél több pontja van egy országnak, annál rosszabb a sajtószabadság helyzete. Hazánk 2010-ben 7,5 ponttal a 23. helyen állt, majd 2011-ben 10 ponttal került a 40. helyre. A Riporterek Határok Nélkül szervezete a sajtószabadság helyzetének romlását az új médiatörvény elfogadásával magyarázza, a médiatörvény ugyanis lehetőséget ad a kormányzó pártnak a média feletti közvetlen befolyás gyakorlására.

A napokban médiahatósági dorgálásban részesült a TV2 az Összeesküvők című műsora miatt. Miért büntette a TV2-őt alig egymillió forintra a médiahatóság, amikor nagyon hasonló műsorért több százmilliós szankciót szabott ki az RTL Klubbal szemben? A két országos csatorna versenyének alakulásában komoly szerepe van a médiahatóságnak. A kiszámíthatóságra, következetességre épülő jogalkalmazói tevékenység nélkül torzulhat a piaci verseny és végső soron pont a védendő értékek szenvedhetnek csorbát. Nagy Krisztina írása

Inkább csak találgatni lehet, vajon a Médiahatóság miért állapított meg csupán 1 millió forint körüli bírságot a TV2 ősszel indult új valóságshowja, az Összeesküvők c. műsorban talált törvénysértések miatt. Ahogy a közleményben olvasható, a Médiatanács a csatornát a valóságshow október 3-i és 4-i műsorai miatt marasztalta el a gyermekvédelmi szabályok megsértésére hivatkozva. Az adásokat magasabb életkori kategóriába kellett volna sorolni, és csak késő este kerülhetettek volna képernyőre. A közigazgatási határozat még nem nyilvános, így a büntetés mértékének indokai sem tudhatók. Annyi azonban kiderül a Médiatanács honlapjáról, hogy a büntetés kiszabását megelőző héten újabb vizsgálatot rendelt el a műsor novemberi adásai miatt. Úgy tűnik tehát, hogy ebben az esetben is magával a formátummal, illetve a valóságshow szerkesztési elveivel, konkrét gyakorlatával van probléma, és nem pusztán egy-két jelenettel. Ezt támasztja alá, hogy a ValóVilág barométer mellett, a Médiatanács honlapján már a műsor indulásától kezdve működött az Összeesküvők barométer is, amely hétről-hétre jelezte a műsorban megjelenő gyerekekre káros elemek előfordulási gyakoriságát.

A büntetés különösen az RTL ValóVilág 4. szériájáért kiszabott közel 300 milliós szankció miatt szorul magyarázatra, amelyet a Médiatanács három határozatban állapított meg, nagyrészt ugyancsak a gyermekvédelmi szabályok megsértése miatt tavaly május és július között. Az óriási büntetés miatt dönthetett úgy az RTL vezetése, hogy a VV5 napi bejelentkezéseit már nem a koraesti műsorsávban, hanem a gyermekvédelmi szabályok szerint vízválasztó 21 óra után sugározza. Ehhez az összeghez képest a TV2-vel szemben kiszabott 1 millió forintos büntetés aránytalanul kevésnek tűnik. A két műsor mélyebb tartalomelemzése nélkül nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani az előforduló törvénysértések súlyát, és így a kiszabott büntetéseket is. Kiindulópontként szolgálhat a Médiatanács honlapján elérhető barométer, amelyből kiderül, hogy az Összeesküvőkben kevesebb a trágárság, és alkoholfogyasztás, de a szexualitás tematizálása, illetve a meztelenség bizonyos heteken többször fordult elő, mint a VV4-ben. Ezen nincs is oly sok csodálkoznivaló, hiszen a műsor vállalt célja a párképzés, sőt az ásó, kapa, nagyharang, ahol az oltárhoz vezető utat a nyilvánosság teljes bevonásával tették meg a szereplők.

Ezekben a napokban éppen a tv2 kap leckét abból, hogy nem lehet a régi módon dolgozni: a közösségi média egyszerre óriási lehetőség a hagyományos médiának, de nagy kihívás is. Mong Attila írása.

Régen az elégedetlen tévénézők, rádióhallgatók, újságolvasók számára csak az olvasói levelek, az ügyfélszolgálatok, a betelefonálás adódott egyedüli lehetőségként akkor, ha elégedetlenek voltak valamelyik műsorszámmal, mondjuk például az egyik híradós riporttal. A tömegkommunikáció, az információáramlás sémája legalább olyan egyszerű volt, mint a visszacsatolásé: szomorúan egyirányú és szomorúan elitista. A közösségi média megjelenése azonban furcsa új fegyvert adott az újságírók kezébe: ez a puska ugyanis visszafelé is elsülhet.

A twitter, a Facebook és az egyéb közösségi média eszközök kiválóak arra, hogy az újságírók érdekes ötletekhez, tippekhez, ellenőrzésre érdemes friss információkhoz, esetleg egy az egyben közölhető hírekhez jussanak, illetve valóságos kincsesbányát jelentenek a "research"-höz, emberek, kapcsolatok, ügyek feltérképezéséhez. A fegyver azonban ott villog a közönség kezében is, az emberek ráadásul legalább annyira, sőt sokszor jobban kezelik ezt a médiumot, mint a hivatásosok. Vicces látni, hogy a nagy cégek hogyan csetlenek-botlanak ezen a terepen a hatalmas PR- és marketing költségvetéseik ellenére (itt van például egy tanulságos kis gyűjtemény), a legviccesebb azonban az, amikor a kommunikáció felkent apostolai sétálnak be a csapdába.

Most éppen a tv2 küzd ezzel és nem nagyon látszik, hogy sikerülne nekik néhány egyszerű mondattal és gesztussal kikeveredni a botrányból. Minden azzal kezdődött, hogy a Tények ugyan beszámolt az Educatio 2012 kiállításról, a riportból azonban kimaradt az, hogy diákok egy csoportja is tiltakozott ugyanott, nem számoltak be arról, hogy a diákok beléfojtották a szót az Oktatási Hivatal beszédre készülő vezetőjébe. Ez idáig "csak" egy szakmai hiba, ami egyrészt egy belső szerkesztőségi vizsgálatot mindenképpen érdemel (remélhetőleg megvolt), de a dolognak itt még a "régi" média világában sem lett volna szabad megállnia, hát még a közösségi média által szabdalt új korszakban.