Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A szabadság gyeplői - öncenzúra a magyar sajtóban*

"Az öncenzúra olyan, mint az olvadt hó, beszivárog az ember gallérja alá."

Esterházy Péter, 2011. április 9. - interjú a Der Standardban.

Egy lány sír a newsroomban, az asztalra borulva zokog. A helyszín a Magyar Rádió, egy ködös vasárnap este valamikor 2010 decemberében. A könnyei szétszórt papírlapokra hullanak, a papírok telis-tele vannak telefonszámokkal, nevekkel, megjegyzésekkel. A papírkupac alján egy nagy paksaméta hever, az elfogadás előtt álló médiatörvény tervezete. "Egyetlen médiajogászt sem találok, aki megvédené ezt a szart, csak olyan lesz a bejátszásban, amiben fikázzák. Engem ezért ki fognak rúgni" - mondja hüppögve a kérdésemre, hogy mi a baj. Már mindenkit fölhívott, aki médiajoggal foglalkozik és nem a kormánynak, vagy a Médiatanácsnak dolgozik. Vagy nem akartak beszélni, vagy bírálták a jogszabályt, egyetlen egy sem akadt közülük, aki kiállt volna a tervezet mellett. "Emlékszel, hogy pár hete kirúgtak valakit, mert túlzottan a magánnyugdíjpénztárak véleménye felé húzott a riportjában! Mi lesz velem?" - néz rám kétségbeesetten. Hiába nyugtatom, hogy az érvényben lévő médiatörvény szerint, és persze a szakmai-etikai szabályok szerint sem egyetlen anyagban kell kiegyensúlyozottnak lenni, hanem az egész műsorban. Sőt valójában az összes műsorban, az egész Kossuth Rádióban. A másnap reggelre készülő riport után ráadásul amúgy is élő stúdióbeszélgetés következik majd politikusokkal, amit a reggeli 180 perc műsorvezetőjeként én vezetek, tehát helyretesszük a dolgot. A könnyek továbbra is ömlenek a szeméből. "Nyugi, nincs baj, menj haza, minden rendben lesz" - pislogok rá a legmegnyerőbb mosolyommal, közben pedig tudom, hogy dehogyis lesz minden rendben. Semmi sem lesz rendben, mert már most sincs semmi rendben. Ugyan egészen nyilvánvalóan csak ketten vagyunk a newsroomban, mindenki hazament már, de - lélekben legalábis - itt ül még mellettünk egy belső cenzor is, aki - John Keane szavaival - "figyelmeztet arra, hogy túl sok forog kockán (…) aki mosolyogva tesz lakatot a szánkra, remegni kezdünk és kétszer is meggondoljuk".[1] Márpedig - mint Danilo Kiš írja - "ezt a hasonmás cenzort nem lehet átejteni, olyan, mint az Isten, mindent lát és mindent tud, mert ott sarjadt, ott csírázott ki saját agytekervényeinkben, félelmeinkben és fantazmagóriáinkban." [2] A valóság megint egyszer élesen ellentmond az elvárásoknak, márpedig a rádiós hírműsorokban egyre inkább a valóságot kell az elvárásokhoz igazítani - ezt a légkört hozták az új vezetők, akiket a Fidesz uralta Médiatanács nevezett ki ősszel. Fullasztó félelmek közepette készülnek az adások, megkezdődött az igazodás. A lány arcán is a vívódás látszik. Ha a szó igazi értelmében vett riporter marad, akkor kirúghatják, ha behódol, megőrizheti ugyan az állását - de akkor bizony sírni kell.

0 Tovább

Közszolgálat magánszorgalomból

Köz, szolgálat, média címmel szervezett konferenciát a Szól a rádió 2.0 Facebook-csoport. Talán mindent elmond a magyar közszolgálatról és médiapolitikáról, hogy civileknek kellett megszervezniük egy olyan szakmai rendezvényt, ami a közszolgálat funkciójának, működésének legfontosabb kérdéseit érinti. A konferencián elhangzott előadások nem voltak tanulság nélküliek, nagyon is érdemes továbbgondolni az ott felvetődött gondolatokat. Urbán Ágnes írása.

Önmagában érdekes, hogy mi indít hozzávetőleg száz embert arra, hogy egy tavaszi vasárnapon beüljön egy előadóterembe és arról tartson vagy hallgasson előadásokat, hogy milyennek kellene lennie a jól működő közszolgálati médiának. Ha van igazán alulról jövő kezdeményezés, ez az volt: egy Facebook-csoport egy aktív tagja, Iványi György vállalta magára a szervezést, sikerült termet és szponzort szereznie, előadókat győzött meg, hogy erre szánják a vasárnapjukat. Regisztrálni stílusosan a Facebookon lehetett, az pedig senkit nem zavart, hogy nem volt svédasztalos vendéglátás, nem ezért mentünk oda.

0 Tovább

A budapesti rádiós piac

A Médiatanács döntései az elmúlt másfél évben leginkább a rádiós piac alakulására voltak közvetlen hatással. A nyomtatott és az online piacba való látványos beavatkozás annak ellenére sem történt meg, hogy a médiatörvény a bírságokon keresztül erre elvileg lehetőséget ad; talán nem is volt erre szándék, talán csak a fokozott nemzetközi figyelem miatt nem vállalta ennek kockázatát a hatóság. A televíziók nagy része külföldi székhellyel működik, így a közszolgálati és az országos kereskedelmi csatornákon kívül kevés olyan csatorna van, amelyre a magyar szabályozás befolyással bírna. Marad tehát a rádiós piac, amely rendszerint amúgy is kissé háttérben van, az sem keltett túl nagy figyelmet, hogy a Médiatanács megkezdte a magyarországi rádiós piac szisztematikus átrajzolását. Urbán Ágnes írása.

A frekvenciapályázatok rendszerének átalakítása a budapesti rádiós piacot sem hagyta érintetlenül. A legnagyobb vihart kétségtelenül a Klubrádió körül kialakult helyzet keltette, de a rádiós piac átalakítása sokkal általánosabb problémákra hívja fel a figyelmet. Kétségtelen, hogy a Klubrádió mint vállaltan ellenzéki adó szimbolikus szereplővé vált, de a pályáztatási gyakorlat változása kapcsán inkább arról érdemes elgondolkodni, hogy milyen szerepe van a rádiózásnak a magyar médiapiacon, és mi a frekvenciák elosztása kapcsán kirajzolódó médiapolitikai cél.

0 Tovább

InfoRádió 88,1?

A jelenleg a 95,8 MHz-es budapesti frekvencián sugárzó hírrádió frekvenciájára kiírt pályázati felhívás alkalmas lehet a jobboldali kötődése ellenére független hangként működő állomás "megregulázására". Ugyanakkor van egy olyan olvasata is az eljárásnak, hogy az azzal párhuzamosan közzétett pályázati felhívások éppen őt hozzák helyzetbe. Polyák Gábor írása.

A héten a Médiatanács három budapesti rádiós frekvenciával kapcsolatban tart közmeghallgatást. A 88,1 MHz-es frekvenciát jelenleg senki nem használja, korábban ezen működött a hányatott sorsú Rise FM, a 98,0 MHz-es frekvencia a Civil Rádió frekvenciája, a 95,8 MHz pedig jelenleg az InfoRádió sávja. Az első két frekvenciára kiírt pályázat kifejezetten közösségi médiaszolgáltatás nyújtására irányul, a harmadik felhívás alapján kereskedelmi médiaszolgáltatás indítható, évi 77 millió forintért. A legnagyobb lefedettséget e frekvenciák közül a 95,8 Mhz-es frekvencia biztosít, ami a felhívás szerint 2,6 millió hallgatót ér el, sőt ez - a szöveges tartalmak számára tökéletesen megfelelő - monó sugárzással tovább növelhető. A 88,1 MHz-en 1,85 millió, míg a 98,0 MHz-en csak 926 ezer hallgató érhető el. A pályázati felhívások - szemben a Klubrádió frekvenciájára kiírt korábbi pályázattal - nem zárják ki, hogy a nyertes rádiós hálózat kialakításával terjeszkedjen.

2 Tovább

Véleménydiktatúra az MTI-ben?

Politikai véleményt általában nem nyilváníthatnak nyilvánosan hírügynökségi szerkesztők. Miért baj mégis az MTI vezetőjének utasítása? És miért csettintene Kádár? Mong Attila írása

Véleménydiktatúrát kiáltottak sokan a Facebook-on és a sajtóban is arra a hírre, hogy az MTI vezérigazgatója körlevélben figyelmeztette az állami hírügynökség munkatársait, hogy ne nyilvánítsanak politikai véleményt a közösségi médiában, és egyéb nyilvános felületeken, például fórumokon. A hvg.hu arról értesült, hogy a körlevélhez képest részletesebb útmutatót is készíttet a vezérigazgató az üzemi tanáccsal. "Egy körüzenetben figyelmeztettem a munkatársaimat, hogy nyilvános felületeken és fórumokon ne politizáljanak, mert az szerintem nem illik egy közszolgálati újságíróhoz" - nyilatkozta Belénessy Csaba.

Először is nem állhatom meg, hogy a körlevél vicces kontextusára ne hívjam fel a figyelmet, hiszen éppen Belénessy volt az, aki egy 2010-es interjújában valójában egyértelmű politizálásra szólította fel a munkatársait. Nehezen értelmezhető másként ugyanis az a mondat, amit a 168 órának mondott. "Az nem megy, hogy elfogadjuk a tisztséget, majd szembeszegülünk a megbízóval"- mondta akkor a vezérigazgató és hozzátette, hogy a közmédiának lojálisnak kell lennie a megbízójához, a kormányhoz, és tisztességesnek az ellenzékhez. Figyelem, nem fordítva, pedig ugye ebben a logikában az is értelmezhető lenne. Miért is nem lehetne fordítva? Az ellenzéki szavazók nem járulnak hozzá a hírügynökség pénzeihez? Nem az adófizetők (kormánypártiak, ellenzékiek) pénzéből működik az intézmény? Ja, és a nem szavazó adófizetők hova álljanak?

1 Tovább

Támogatás, politika - A közösségi rádiók támogatása

A Médiatanács a frekvenciapályázati eljárásokban tetten érhető médiapolitikai céljai a támogatáspolitikájában is visszaköszönnek. A közösségi szolgáltatók napi működésének finanszírozását segítő (rezsi) pályázat eddigi eredménye: a vallási tematikájú rádiók sikeressége, a frekvenciaelosztási eljárások kiemelt szereplőinek preferálása, egyben fontos közösségi szolgáltatók kiszorulása az állami újraelosztásból. Nagy Krisztina írása.

Pályázat a működési költségek részbeni finanszírozására

A közösségi médiaszolgáltatók napi működésének támogatása nem új eleme a szabályozásnak, sőt évek óta meghatározó tétele a közösségi szolgáltatók gazdasági működésének. Az ORTT is évről évre kiírta az ún. rezsi pályázatot, amelyre non-profit műsorszolgáltatók és közműsorszolgáltatók pályázhattak. Korábban is kevesebb forrás állt rendelkezésre, mint amennyi helyi közösségi rádió és televízió működött az országban. Korábban is volt tehát verseny, és az akkori pénzosztás is sok esetben kifogásolható volt. Az ORTT működési anomáliái, az előforduló háttér megállapodások sajnos nem különböztek az egyéb pénzosztó helyek Magyarországon általánosnak mondható működésétől. Mégis annyi megállapítható, hogy a különböző hátterű, de meghatározó, hagyományokkal rendelkező rádiók számíthattak állami támogatásra.

0 Tovább

Az Egyesült Királyság helyett Kazahsztán és Azerbajdzsán

Földes Vilmos: Eszményi médiatörvény

Ahogy arról már korábban beszámoltunk, az Egyesült Királyságban épp most zajlik a print és az online sajtót érintő médiaszabályozás újragondolása. Ha egy országban a médiaszakemberek önszabályozásra adnák a fejüket, szinte biztos, hogy az angoloknál jól bevált Press Complaints Commission-modellt vennék elő és tekintenék elérendő célnak. A britek azonban most úgy döntöttek, alakítanak egy kicsit a régi sémán, szükségét érzik a szigorúbb játékszabályok bevezetésének. Lám, minden receptet el lehet készíteni különböző módokon - gondolhatnák a magyar médiatörvény alkotói hátradőlve, a médiatörvényekre és a hazai társszabályozás intézményére büszkén. Lehóczki Zsófia írása.

"Az önszabályozás olyan önkéntes kezdeményezési típus, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek vagy a szövetségek számára, hogy saját maguk számára fogadjanak el közös iránymutatásokat. (...) Az önszabályozás kiegészítő módszer lehet (...) nem helyettesítheti a nemzeti jogalkotó kötelezettségét." Ehhez képest a társszabályozás "minimális formájában jogi kapcsolatot teremt az önszabályozás és a nemzeti jogalkotó között a tagállamok jogi hagyományaival összhangban. Arra az esetre, ha céljai nem teljesülnek, a társszabályozásnak meg kell engednie az állami beavatkozás lehetőségét." Így határozza meg az önszabályozás és társszabályozás közti különbséget és összefüggést az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv. A brit önszabályozás és a német társszabályozás szolgáltatja a legjobb példát arra, hogy e meghatározások kellően rugalmasak ahhoz, hogy egymástól nagyon eltérő megoldásokat is lefedjenek, mindaddig, míg az alapgondolat nem sérül.

Lássuk, milyen megoldást sikerült kitalálnia a magyar jogalkotónak:

0 Tovább

Elfelejtett fogyasztók

Kutatási adatok hiányában nincs alapos ismeretünk arról, hogy milyen médiafogyasztási szokások jellemzik a leszakadó rétegeket. Fontos lenne pedig tudni, hogy mennyire valós probléma a sokszínű tartalomhoz való hozzáférés, és kik azok, akiket ez egyáltalán érint. Urbán Ágnes írása.

A Mérték Médiaelemző Műhely legutóbbi Sajtószabadság Café rendezvénye médiakutatási kérdésekkel foglalkozott. Vannak olyan adatbázisok, illetve ad-hoc kutatások, amelyek az érdeklődő szakemberek számára támpontul szolgálnak, megismerhetünk olyan folyamatokat, amelyekre saját és személyes környezetünk médiafogyasztási szokásai alapján nem gondoltunk volna. Jellemzően ezek a kutatások piaci szereplők megrendelésére készülnek, így a teljes adatbázishoz való hozzáférés nem lehetséges, vagy ha igen, akkor kevésbé informatívak médiafogyasztási szempontból.

A lappiacon a példányszám adatok bárki számára hozzáférhetőek a MATESZ (Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség) honlapján, de a fogyasztásról valós képet adó, a piaci szereplők által finanszírozott olvasottságkutatás adatai nem ismertek. A televíziós nézettségmérést az AGB Nielsen Médiakutató Kft. végzi; a kutatócég csatornára vagy műsorra vonatkozó adatot nem, kizárólag aggregát adatot publikálhat. A legnagyobb internetes portálok látogatottságáról leginkább a webaudit oldalról tájékozódhatunk, igaz, a piaci szereplők üzleti döntéseiket (pl. reklámköltés) más kutatások alapján hozzák.

2 Tovább

Mérték Médiaelemző

blogavatar

Posztok a médiáról.

Utolsó kommentek